Alapító Nyilatkozat

A „Kollégium a Jövőért Alapítvány” és az Alapítvány Kuratóriuma elhatározták, hogy létrehozzák az Atilla Király Népfőiskolát. A népfőiskolát életre hívókat aggodalommal tölti el a magyar nemzet szellemi állapota, a közösségtudat eltűnése, a múlt, a jelen és a jövő irányába érzett felelősség megcsappanása. A „Kollégium a Jövőért Alapítvány”, az Alapítvány Kuratóriuma, és az Atilla Király Népfőiskola vezetése ezért célul tűzték ki, hogy a magyar emberek szellemi, lelki, és fizikai fejlődésének érdekében cselekszenek.

Kevés olyan civil kezdeményezést ismerünk a világon, amely olyan hatásosan segítette egy-egy ország kulturális és gazdasági felemelkedését, mint a népfőiskolai mozgalom. Az első népfőiskolai mozgalmat Tessedik Sámuel lelkész indította el Szarvason 1779-ben, majd 1844. november 7-én Christen Kold falusi tanító szervezte meg Dániában Severin Grundtvig (1783-1872) dán evangélikus teológus, költő és történész kezdeményezésére. A politikai és gazdasági helyzet mindkét országban hasonló volt: Magyarország a Monarchia elnyomása alatt nyögött, Dánia pedig Európa legszegényebb országa volt. Magyarországból gazdag agrárország lett, Dánia pedig a gazdag parasztok országává vált. Mi volt a hazai csoda titka? A nagy négyes jelszó:

  • Krisztusibb embert!
  • Műveltebb országot!
  • Életerős népet!
  • Önérzetes magyart!

Az alulról szerveződő népfőiskolákon sajátos nemzeti és keresztény életrendet tanítanak meg erkölcsi és nemzeti érzéseikben megrokkant magyaroknak. A magyar Népfőiskolai Mozgalmat a hazai értelmiség szinte mindig is támogatta – ma is támogatja.

Németh Lászlónál olvassuk: „Az egész ország egy népfőiskola, mert a nép tanulni akar…”

Kölcsey pedig így írt: „Nézzetek előre, és fiaitokat küldjétek tanulni, hogy jobbak lehessenek, mint mi valánk…” „Valamiféle küldetéstudat nélkül senki sem létezhet: tagadja meg, aki akarja, a hagyományos magyar küldetés elkötelezettségét, de találjon ki helyette mást, érvényeset, amely átsegíti ezt az élet értelmetlensége miatt öngyilkosságba menekülő nemzetet a válságon.”

(Nemeskürty István)

Vagy vissza tudjuk adni a kereszténység és sajátos hazai kultúránk becsületét, vagy beleolvadunk a globalizálódó világba, elveszítve mindazt, ami érték, amitől az ország újra talpraállhat, meggazdagodhat és visszanyerheti tartását, keresztény-nemzeti büszkeségét. Mert „eltűnnek az emlékezetüket vesztő nemzetek” (Stanislaw Witkiewicz).

Z. Kárpát Dániel
igazgató