HUNHonlap Csoport
WEB - MÉDIA - VIDEO
Fotó Partnerünk
Interjú Vörös Jolandával – Barikád.hu
Hogyan került a politikába?
Visszamennék az időben. Ebből kiemelném a Kádár-korszakot, a rendszerváltást és a Horn-féle visszarendeződést. Amikor fiatal voltam politizálni csak az MSzMP-ben lehetett, amely az értékrendemtől igencsak távol esett. Tehát éltem a nők helyzetéből fakadó hagyományos életet. Gyermekek, otthonteremtés, a munkahely amely ebben az időben egy általános iskola volt. A munkahelyünkön a nem párttagoknak kétszer annyit kellett dolgoznunk, mint a többieknek, hogy szó ne érjen bennünket és ne tudjanak belénk kötni. Ha ők vétettek azt elnézték, megvédték egymást, ha közülünk azt megtorolták, megbélyegezték. Ez a kettős mérce erősítette bennem az ellenállást.
Eljött a gengszterváltás ideje. Még nem éreztem semmiféle késztetést, hogy részt vegyek az eseményekben. Megoldják majd nélkülem. Hát nem így történt. 1994-ben a Horn kormány hatalomba kerülésével ki kellett mondanom: na most már elég volt. Úgy látszik nélkülem mégsem lesz rendszerváltás, amiért sajnos még ma is harcolnom kell. Kisgazda lettem A politika nehéz terep.
Előnyét vagy hátrányát érzi, hogy nőként vesz benne részt?
A mai társadalmunk férfitársadalom. Nekünk nőknek, akik politizálunk, a saját társaságunkon belül is nagyon nehéz terepen kell megküzdenünk, hogy egyenlő mércével mérjenek bennünket.
Ha végignézünk a pártokon: kevés a női arc. A pártok vezetése tudja ezt. Választások előtt néha eszükbe jut, hogy kifelé nem mutat jót, ha a női társadalmat csak férfiak képviselik.
Ilyenkor dísznek beválasztanak egy-két nőt, de igazán csak egymásban bíznak. A Zrínyi Ilona Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetség elnökeként, nőtársaimmal együtt ezekre a kérdésekre is keressük a választ.
Milyen emlékeket őriz az Orbán-kormányról ?
Több tárcaközi és kormányközi bizottság tagja voltam. Mi a nemzeti érzelmű köztisztviselők kétségbeeséssel láttuk, hogy nincs befolyásunk a bennünket is érintő ügyekre. Sajnos a köztisztviselői karban nem volt rendszerváltás. Továbbra is kriptokommunisták voltak döntéshozói helyzetben, akik hazajátszottak mindent.
Ők és a helyettes államtitkári posztra emelt emberek voltak, akik pezsgőt bontottak a minisztériumban, amikor 2002-ben elvesztettük a választásokat. Ezek után ők maradtak, mi pedig elvesztettük állásainkat.
Mikor került kapcsolatba a Jobbikkal?
A Kisgazdapárt atomjaira hullott. Sem az időmet sem a lelki energiáimat nem pazarolhattam tovább a köztük zajló kisszerű torzsalkodásokra. Az én értékeim nem változtak és a tettrekészségem sem.
A Jobbik –akkor még ifjúsági mozgalom- vezetőivel először a Visegrádi dispután találkoztam 2003-ban. A párttá alakuláskor, a zászlóbontáskor már velük tartottam.
Kezdetben kabinetkoordinátor voltam, az akkor még alelnök Vona Gábor mellett.
Az AKN alakulása óta megváltozott az élete?
Nagyon megváltozott, rengeteg munkát, vidéki utat jelent számomra. A 2008/09-es első tanévet zárjuk az idén. Az indulást megelőzően 7-8 havi előkészítő munkám van benne. Azóta pedig… az elején még napi 10-12 óra. Ma már egy jól bejáratott rendszer szerint zajlik az élet, de igen nagyfokú rendszerességet és irányítói feladatot jelent számomra.
Amennyi munkám van benne, annyi örömem is. Intézményalapításban részt venni egész más minőség, mint egy meglevőt irányítani.
Tartja a kapcsolatot Kiszely Istvánnal?
Igen, tartom. A professzor úr mögött egy életmű áll, amellyel sokkal többet tett a magyarságért, mint ahogy ma ezt az emberek többsége felfoghatja. Bárki bármivel akarja ezt semmissé tenni, az idő őt fogja igazolni.
Milyen jövőképet szán az AKN-nak?
Egyre szélesedő tömegbázist, amely tudást és egy természetes segítő közösséget is jelent a hozzánk tartozóknak.
Remélhetőleg a népfőiskola egy-két éven belül elérheti az akkreditációs követelmények színvonalát.
Változások Tavasza
Április a régi tapasztalatok szerint a természetben bekövetkező gyors változások évadja.
Közmondásunk is van rá: olyan szeszélyes, mint az április. Ám úgy tűnik, hogy ez a változatosság nemcsak a természetre, hanem a társadalomra is érvényes.
Ez az Atilla Király Népfőiskolánk életében is érzékelhető volt.
Mindjárt a hónap elején mi is részt vettünk a Hősök terei kormányellenes tüntetésen. Innen átvonulva később a Kossuth téren fejeztük ki tiltakozásunkat a Magyar Gárdával együtt.
Rá egy hétre az Alkotmány utcában a Magyar Gárda és az AKN határozott kiállása még az Összefogás Civil Kezdeményezés szervezőinek is túl radikálisnak bizonyult.
Még az időjárás is megváltozott és olyan jégesőt kaptunk a nyakunkba amit még a rendőri atrocitások sem tudtak felülmúlni.
Végül is mi maradtunk egyedül a harctéren, mert úgy magunkra hagytak az „összefogás hősei” mint a pinty. Ennek persze meglehetősen brutális következményei lettek ránk nézve, mert a rendőrfenevadak megint megfeledkeztek homo sapiens mivoltukról.
Ilyen előzmények után szervezte meg iskolánk igazgatója, Vörös Jolanda – aki szintén jócskán belekóstolt a rendőrök emberbarátságába – a hallgatók és hozzátartozóik kirándulását Dobogókőre.
A gyülekező Pomázon volt és mintegy 60 kerekedtünk fel, hogy birtokba vegyük hazánk egyik szakrális tájegységét a Pilis legmagasabb pontját.
A kitűzött helyen tábort ütöttünk ahol a lustábbja, azaz mit is mondok, tehát a társaság szolgálatkészebb tagjai a kiszemelt főzőhelyen az árnyas fák alatt nekiláttak a bográcsgulyás elkészítéséhez.
A főzésre kevésbé hajlamosak túrázni mentek. Ez először könnyed sétának indult, de aztán kiadós túra lett belőle.
Ám ez nem az Alkotmány utca. Itt bizony házak helyett fák vannak. Nincs zebra a fák közötti áthaladás megkönnyítésére.
Fától-fáig csúszkáltunk föl és alá, jobbra és balra, pedig maradhattunk volna az arany középúton. Így aztán akit nem tévesztett meg fals érzékelése az már régen a bogrács körül volt.
A bográcsgulyás illata elhessentette a fáradtságot és a bográcsok követhetetlen gyorsasággal ürültek ki.
Az ebédet jóízű beszélgetés követte, amelyben felidéződtek az elmúlt szemeszter kellemes és emlékezetes pillanatai. A kirándulás résztvevők jobban megismerhették egymást és a társalgás során még mélyebb benyomásokat szerezhettünk egymásról. Együttlétünk alatt komoly témák is előkerültek. A hely szelleme szinte felkínálta a beszélgetés tartalmát. Arról is szó volt, hogy az itt felvetődött dolgokról minden magyar embernek tudomása kell, hogy legyen.
Sokat segített az értelmes beszélgetés során, hogy a főiskola tananyagának feldolgozásakor alapos ismereteket szereztünk.
A helyi lakosok közül is néhányan odajöttek hozzánk és legnagyobb szomorúságunkra megtudtuk, hogy a globalizáció sátáni erői erre a felbecsülhetetlen magyar kincsre, azaz Dobogókőre is szemet vetettek.
Ezt is el akarják tőlünk orozni, ám ezt nem hagyhatjuk. Ezért beszélni kell róla és küzdeni megmaradásáért, amelyet ott tiltakozó aláírásunkkal szentesítettünk és ha kell fizikai erővel is megvédjük.
Értékmegőrző kötelességünk azért is alakulhatott ki többek közt, mert az Atilla Király Népfőiskola vezetése és tanári kara feltárta előttünk és tudatosította bennünk kötelezettségeinket. Ha értékeinket elveszítjük mi magunk is földönfutókká válunk.
Sokféle kételyünk támad az ismeretek gazdagodása során. Ellenfeleink visszautasító őrjöngése megerősíti kételyeinkben igazságunkat.
Lehet-e olyan történelem, amelyben a hazugság győz?
Sajnos lehet, főleg a miénkben. A világ és benne jó sok magyar ember nem ismeri történelmünket vagy ha igen akkor tévesen. És vannak olyanok is akik magyarellenes nézeteik miatt itthon és külföldön egyaránt igyekeznek torzítani nemzetünk történelmének tényeit.
Szerencsére az AKN az igazgatónő vezetésével az oktatók elkötelezettségének köszönhetően felismerte ezt a helyzetet. Ők együtt hatalmas erőfeszítéseket vállalva igyekeznek reális képet adni az igazságról. Ebben hű partnereik a hallgatók, aki ugyan nem gondolják magukat csalhatatlanoknak, de biztosak abban, hogy a feldolgozandó és hiányzó ismereteket csak ezen az úton képesek megszerezni, amelyeket sem a tv sem a rádió nem közvetít, sőt még az intézményes iskolai oktatás sem vállal fel.
Napjainkra már egyre nagyobb az irodalma az igazságnak, amely feltárja a valós tényeket. Az előadásokon pedig az oktatók személyessége közvetlenebbül hat, ami a megvilágosodást jobban és gyorsabban elősegíti.
Mi sem vagyunk egyformák. A magunkfajtára gondolok. Többen bátran kiállnak és kinyilvánítják akaratukat, hogy nem akarnak bolsevista neoliberális világban élni. De még közöttük is nagy az ismeretek hiánya, bennük is megvannak a bokros tévedések, ami nem csoda.
Remélhetőleg nincs már sok idő és megváltoznak életkörülményeink.
Ebben reménykedve mi a népfőiskola polgárai biztosak vagyunk abban, hogy tovább bővíthetjük ismereteinket és szervezőinknek köszönhetően további előrelépések lesznek összekovácsolódásunk érdekében. Erre jó példa volt a május elsejei majálison való részvételünk ahol sokunk érdeklődésére számot tartó fórumon Vörös Jolanda igazgatónő felvázolta a jövőbeni elképzeléseket és többünket büszkeség töltött el, hogy mi is részesei leszünk az előttünk álló feladatoknak.
Végül szükséges megemlíteni azt is, hogy Pünkösd szép napján Pilisszántóra zarándokolunk, ahol részt veszünk a többi keresztalja menetében az Atilla Király Népfőiskola zászlaja alatt. Részt veszünk a Pilisszántói kápolnánál tartandó szentmisén, amely a Csíksomlyói szentmisével egy időben zajlik.
Most már biztosak lehetünk abban, hogy megrendezésre kerül a 4-5 napos Atilla Király Népfőiskola nyári szabadegyeteme, amely további jó lehetőség magyarságunk jobb megismerésére.
Nem mondhatjuk tehát, hogy eseménytelen lett volna ez a szemeszter, sőt felülmúlta várakozásunkat.
Köszönet érte mindazoknak, akik lehetővé tették ezt számunkra.
Lugosi Józsefné Kati és Kucsera Zsuzsa
AKN hallgatók